A weboldalunk megfelelő működéséhez (adatvédelmi beállítások)

A hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy az egész webhely javításán dolgozzunk, hogy ne kelljen állandóan bejelentkeznie, a keresések megfelelően működjenek, a személyre szabás pedig azt jelenti, hogy nem kap hirdetéseket olyan dolgokról, amelyek nem érdeklik, és amelyeket még soha nem látott. Ehhez szükségünk van az Ön hozzájárulására a sütik feldolgozásához. 

A "Megértettem" gombra kattintva Ön beleegyezik abba, hogy engedélyezzük harmadik féltől származó elemző és hirdetési sütik használatát.

Az Ön adatait tisztelettel kezeljük. Ön bármikor visszavonhatja vagy megváltoztathatja hozzájárulását. Köszönöm!

Megértettem Személyre szabott
Kiválasztott sütik elfogadása

Hogyan előnyös vagy nem előnyös az egészségünknek, ha éhgyomorra kávézunk?

A kávéfogyasztás időzítésével kapcsolatban általában két alapvető kérdés merül fel: a kedvenc italunknak este hódoljunk-e, kockáztatva ezzel az esetleges álmatlanságot, vagy egészséges-e éhgyomorra kávézni - esetleg reggel az első dolgot -.

Míg az első esetben egy csésze kávé gyakran azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztó ébren tartsa a kávét, és az agya "működőképes" maradjon, addig az éhgyomorra fogyasztott kávéval kapcsolatban olyan vélemények kerülnek előtérbe, amelyek szerint nem biztos, hogy teljesen egészséges.

Hogyan viselkedik a kávé, amikor először a gyomorba kerül?

Többnyire figyelmeztetésekkel találkozol, hogy a böjtölés közben elfogyasztott kávé irritálja a gyomornyálkahártyát, hányingert, emésztési zavarokat stb. okozva. Ez persze igaz lehet, mert mindenkinek másképp érzékeny a gyomra, és bizonyos emésztőrendszeri betegségekben szenvedők számára a böjtkávézás semmiképpen sem ajánlott. Ez különösen igaz az irritábilis bél szindrómára, de a refluxban, gyomorfekélyben vagy gyakori gyomorégésben szenvedők is ebbe a csoportba tartoznak.

Az egészséges egyének esetében a szakértők szerint nincs ok az aggodalomra, és ha nincs problémája a böjtkávéval, nyugodtan fogyassza így. Ezzel szemben egyesek számára ez az időzítés kényelmes lehet, mivel kutatások kimutatták, hogy a kávé serkenti a gyomorsavtermelést. És biztos vagyok benne, hogy vannak köztetek olyanok, akiknek jót tesz egy csésze étkezés előtt.

A kortizol mítosz

Az éhgyomorra történő kávéfogyasztással kapcsolatban találkozhat azzal az elképzeléssel is, hogy ilyenkor a kávé a kortizol nevű stresszhormon szintjének emelkedését okozza. Az anyag krónikusan emelkedett szintje számos egészségügyi problémával hozható összefüggésbe, a magas vérnyomástól kezdve a szívbetegségeken át a cukorbetegségig.

Mivel a kortizol természetes módon úgy működik a szervezetünkben, hogy a szintje reggel, ébredés után a legmagasabb, és a nap folyamán csökken, az éhgyomorra történő kávéfogyasztás meglehetősen veszélyes lehet, ha a már amúgy is magas szint megemelkedik.

A szakértők szerint azonban fontos megjegyezni, hogy a rendszeresen kávézó emberek esetében a kortizolszintre gyakorolt hatás nagyon kicsi. Számos tanulmány még arra a következtetésre is jutott, hogy ilyen esetben a stresszhormon szintje egyáltalán nem emelkedik. Ráadásul nincs bizonyíték arra, hogy a kávé kortizolra gyakorolt lehetséges hatása feloldódna az étkezés utáni kávézással.

Az egész kortizol-ügyet tehát a vonatkozó anyagok tanulmányozása után azzal a következtetéssel zárhatjuk le, hogy ha a kávé már okozna is szintemelkedést, az csak átmeneti probléma lenne, így az egészségügyi problémák kockázata minimális. Ráadásul minden valószínűség szerint a kávé kortizolra gyakorolt hatását nem befolyásolja az éhgyomri fogyasztás.

Ezért nem állítható, hogy a kávéfogyasztás teljesen kockázatmentes. Az érzékenyebb egyéneknek számos kellemetlen élményük lehet, például túlzott nyugtalanság, idegesség, hányinger, fejfájás vagy alvászavarok. A terhes és szoptató nőknek a terhes és szoptató nőknek mindenképpen korlátozniuk kell a kávéfogyasztást. De ha nem tartozik a magas kockázati csoportba, és nem okoz gondot, hogy reggel éhgyomorra igyon meg egy csésze illatos kávét, akkor nincs ok arra, hogy lemondjon róla.

Források:

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20070100/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28675917/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2257922/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4791892/